Yuki és Mizu - Téli bambusz részlet
Szombatra azt tervezte, hogy mindenképpen belekezd valamibe, ám Mizu már korán bekopogott hozzá.
- Van kedved egy kiruccanásra? Tetszeni fog. Öltözz gyorsan, Take lenn vár.
Hozd a rajztömböt is!
A fiú percek alatt elkészült.
- Te aztán gyors voltál. Mizu azt mondta, hogy még ágyban vagy. Jó reggelt! – köszönt rá a kávéja mögül Take. – Gyere reggelizni!
- Hová megyünk?
- Meglepetés – mosolygott a férfi és nekiállt enni.
Egy óra múlva már úton voltak és újabb óra múlva célhoz értek. Erdőkkel borított hegyvidék tisztavízű tavakkal.
- Remélem, nem zavar majd a sok kíváncsi turista – jegyezte meg Take gyaloglás közben. Hamarosan kisebb tavacskák bukkantak elő, néhol gőzölgött a víz és ekkor látta meg a fiú a majmokat. Ketten ültek a természetes medence legtávolabbi csücskében, a partján kölykök játszottak.
- Ezek hómajmok! – suttogta Yuki.
- Azok bizony. Leülsz kicsit távolabb és figyeled őket. Ha akarsz, fotózhatsz is. Mi sétálunk addig. De vigyázz, nem szeretik, ha sokáig szemezel velük!
Yuki keresett egy nyugodt helyet, aztán kinyitotta a rajztömböt. A makákókat szemmel láthatóan nem zavarták a nézelődő emberek, mert újabbak bukkantak elő az erdőből és lejjebb merészkedtek. Néhányan bemásztak a vízbe, fiatalok hajkurászták egymást a köveken ugrálva, néha összevesztek a talált bogyókon. A közeli fák tetején kisebb csapat napozott a langyos későőszi napon. Egy lapos sziklán hárman ültek egymás háta mögött és békésen tisztogatták egymás bundáját. Aztán visítás támadt. Két kamasz összeverekedett és megzavarták a csoportvezető hímet. Az két lábra állt, széttárta a karjait, az arca bíborvörösre változott felháborodásában, és fogait villogtatva hadonászott a két rendbontó felé. Ennyi elég is volt, mert csönd lett, és a vezér folytathatta a pihenést.
Kéz érintette meg a vállát.
- Gyere! – hallotta Takét. - Vannak kicsit távolabb is. Csinálj pár képet róluk!
Yuki szorgalmasan fotózott, egyszer egy hím figyelmeztetően rávicsorgott, mikor túl közel ment hozzájuk.
- Csak óvatosan! – húzta vissza a férfi. – Kisebb, de erősebb. Nézd csak a fogait! Jó sárgák és bizonyára nagyot bír velük harapni. Akkor pedig be kellene téged oltatni veszettség ellen, az pedig nagyon fájdalmas.
Keze a fiú karját fogta, az arca közel és halkan beszélt, ettől Yukinak a hideg futkosott a hátán.
- Ki tudja mit evett utoljára. Ezek mindenevők.
- Take vigyázz! – hallották Mizut, és a férfi hirtelen nagyot ugrott.
- Auú!
Egy közelben bámészkodó kölyök rémülten felvisított, és nagy lendülettel iramodott az anyjához, aki magához ölelte, ő meg méltatlankodva makogott a karjai közt.
- Mi volt ez? – kapott a fenekéhez Take.
- Szerencsédre nem egy majom, mert akkor nem úsznád meg az oltást – kuncogott Mizu. – Kellett neked Yukit ijesztegetned! Felnőtt ember létedre néha idétlenül viselkedsz.
- Megcsíptél?
- Meg.
- Fájt.
- Reméltem.
A fiú felkacagott miközben szorgalmasan fotózta őket.
- Látod mit csinál? – méltatlankodott a férfi. – Egyre pimaszabb. Ide a géppel!
- Nem maradnátok csendben? – szólt közbe Mizu. – A majmok minket figyelnek.
Yukiból kibuggyant a nevetés, de Take leintette és elindult.
- Nem tudtok viselkedni! – dohogott az asszony tisztes távolságra a makákóktól.
- De hisz én nem is csináltam semmit – feleselt a fiú.
- Dehogynem! – kapott a gép után Take, csakhogy Yuki gyorsabb volt és nekiiramodott az ösvényen, a férfi meg utánalódult.
- A végén még kiutasítanak bennünk a parkból! – zsörtölődött halkan Mizu.
Tavak mellett vezetett az út, körben hegyekkel. Az ősz színeiben pompázó erdő madárdaltól visszhangzott. A tó vize folyékony smaragdként fénylett a fák lábai előtt. Gyerekek szaladtak el mellette a partig, felverve néhány méltatlankodó vadkacsát. Aztán meglátta a fiait. A legnagyobb egyetértésben ültek egy padon és beszélgettek.
- Szép ez a hely – telepedett le melléjük. – Na, sikerült használható ötletet szerezned? – kérdezte Yukit, aki nagyot bólintott, miközben vigyorogva bámult Takéra. - Jó párat.
A férfi összeráncolta a homlokát.
- Figyelmeztetlek. Ha valami rosszban sántikálsz, megjárod. Látni akarom a rajzodat, mielőtt másnak is megmutatod!
- Ha eljössz a kiállításunkra.
- Ez zsarolás?
A fiú most felnézett a férfira, egyenesen a szemébe.
- Nem bízol bennem? – kérdezte halkan.
Takéban egy pillanatra felvillant az esti szoba, a tágranyílt szempár.
- De igen.
Mizu látszólag elgondolkodva figyelte a tavon úszó kacsákat.
Esteledett, mire a ház elé értek.
- Itt alszol? – kérdezte az asszony, de a férfi a fejét rázta.
- Még dolgom van.
- Nem feleltél a tónál – kezdte bizonytalanul Yuki. - Eljössz majd?
- Ha meghívsz, elmegyek.
- Köszönöm – csillant a fiú szeme.
---
Yuki, alighogy hazaértek a kirándulásból, rohant gépretenni a képeket, aztán hívta Mizut.
- Hát a majmaid nem túl használhatóak, de itt hátrébb van pár érdekes karakter.
- Rajzolhatnék róluk filmszerűen egy sorozatot, de Take nem valószínű, hogy díjazná.
- Édesen grimaszol a lelkem - nevetett az asszony. - Emlékszem, mikor régen velük mentem el a nemzeti parkba. Öt eleven kamaszfiúval. Nem is lett volna semmi gond, ha Kokónak nem jut eszébe az a bolondság, hogy szemezzen az egyik hímmel. Azt hitte, ha elég határozottan néz, a majom meghunyászkodva elsompolyog. Hát - kacagott fel - tévedett! Az nekiugrott, beleharapott a lábába, aztán visszarohant a sziklára és onnan vicsorgott. Kokónak kellett szégyenszemre elsompolyognia.
- És kapott veszettség elleni oltást?
- Dehogy! Egészségesek az állatok, de fertőtleníteni kellett a sebet és közben végighallgathatta a vadőr előadását a majmok viselkedéséről és burkolt formában a látogatókéról.
- Szigorú voltál velük?
- Néha muszáj volt, de többnyire nem.
- És Take mikor került hozzád?
- Egy téli napon. Kezdetben zárkózott volt és nem sokat beszélt, de aztán feloldódott és ma már nem csak az unokám, hanem a legjobb barátaim közé tarozik.
Yukiban ott motoszkált a kérdés, hogy miért került a férfi ide, de nem tette fel. Talán egyszer...
- Miért csak fiúkat vettél magadhoz? Nem akartál lányokat is?
- Dehogynem, csak arra nem vállalkoztam, hogy sziszifuszi harcot vívjak szerelmes kamaszokkal.
- Akkor meg minek kellett a szabály?
- Mert kiderült, hogy a természet nem mindig az elvárásaink szerint működik.
Csendben figyelték a képernyőt, amin a tó sötétlett titokzatosan.
- Nem zavart, mikor rájöttél?
- Hát nem örültem, de mit tehettem. Ők sem tehettek róla!
- Ők?
- A hosszú év alatt kettőre jöttem rá.
- És kiraktad őket, amiért megszegték a szabályt?
- Dehogy raktam! Nem jöttek rá, hogy tudom és nem tartott sokáig.
Yuki még mindig ugyanarra a képre meredt.
- Ha vége a vetítésnek, megyek vacsorát főzni - állt fel az asszony.
- Mizu-san - szólalt meg nagyon halékan a fiú. - Én... én is...
- Tudom édesem és a legkevésbé sem zavar.
Lehajolt, könnyed csókot nyomott Yuki feje búbjára és kiment a szobából.
